* március 30-30- április 1. VAGY

* május 18-19-20.

Előzetes jelentkezés szükséges!

A jobb agyféltekés rajzolás módszerét Dr. Betty Edwards a Long Beach-i California State University professzora fejlesztette ki, aki doktori címét az UCLA-n (Kaliforniai és Los Angeles-i Egyetem) az „Érzékelő képességek a rajzolásban”c. disszertációjával szerezte 1976-ban. Jelenleg is mint művésztanár rajzot oktat, a Long Beach-i California State University professzor emeritusza, a kaliforniai Santa Monicán él. Tizenhárom nyelvre lefordított „Jobb agyféltekés rajzolás” c. több millió példányban eladott könyve ma a világon a legszélesebb körben alkalmazott rajztankönyv, ami nem pusztán rajztechnikákat, hanem egy új látásmódot tanít, melynek jó hatását az élet más területein is kamatoztathatjuk. Tulajdonképp ez a siker egyik titka, hogy a módszer olyan rejtett, bennünk lévő készségeket tár fel, amelyekkel mindenki rendelkezik, csak nem képes azokat egyedül felszínre hozni, felszabadítani.

Ez máris választ ad arra a kérdésre, amit mindenki elsőként feltesz : vajon nekem ez sikerülhet? Igen, mert a rajzolást elősegítő alapvető készségek „velünk születetten” bennünk vannak, épp úgy, mint más készségek, amelyeket magától értetődően használunk a mindennapi életünk terén, csak nem „aktiválódtak” abban a formában, amivel pl. rajzolni is tudhatnánk. Ezek a készségek mindenkiben megvannak, csak míg egyes emberekben ez művészi szintre emelkedik, másokban alaphelyzetben marad, de valamilyen formában mindenki működteti ezeket. Ilyen készségeink pl. a beszédkészség, az éneklés és ilyen a rajzolási és íráskészség is.

A jobb agyféltekés rajztanítás nyomán nem leszünk mindjárt Leonardo da Vincik vagy Dürerek, de megváltozik a világlátásunk, „más szemmel” nézzük a körülöttünk lévő jelenségeket, ez segít hétköznapi életünkben is, és ennek segítségével készíthetünk jó rajzokat is. Természetesen ne várjunk olyan csodát a papíron a néhány napos kurzus után amilyet Leonardo vagy Van Gogh elért! Hiszen mindannyian tudunk beszélni, de azt természetesnek vesszük, hogy nem mindenkiből lesz Oscar díjas színész. Tudunk írni is, hiszen az íráskészség is velünk született, de elfogadjuk, hogy nem mindenkiből lehet író, vagy költő, és még az írók és költők között is csak egy Shakespeare és egy Petőfi Sándor született! Tudunk énekelni is, (még ha kicsit „botfülűek” vagyunk is), de senkitől nem várjuk el, aki reggel a fürdőszobában fütyörészik, vagy délután barkácsolás közben dúdolgat, hogy úgy énekeljen mint Luciano Pavarotti.

A rajzolási készséggel ugyanígy van: rendelkezünk azokkal a tulajdonságokkal, amelyek segítségével rajzolni tudunk. Pl. attól, hogy a rajzon problémát jelent a tér érzékeltetése és a perspektíva visszaadása a rajzoló számára, az nem jelenti azt, hogy ő nem érzékeli a teret, vagy nem lát három dimenzióban. Az, hogy a világot térbeliségében három dimenzióban érzékeljük mindenki számára magától értetődő tény, pl. amikor autót vezetünk, eme tulajdonságunkat – amelyre épp az autóvezetésnél igencsak szükségünk van - senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni. A látás törvényei szerint látunk, színeket, arányokat, foltokat, teret, érzékeljük a sötét-világos kontrasztjait, ezek velünk született, eleve bennünk lévő adottságok. A rajzolási készség tehát megvan mindenkiben, amellyel jó rajzot készíthetünk, ha nem is lesz az mindjárt egy Picasso-rajz. Ezeknek a tulajdonságoknak a továbbfejlesztésével, a rajzolás tanulása voltaképp olyan technikákat sajátítunk el, amelyekkel ezek az adottságok még jobban kifinomodnak.

De nem csak ez az „eredmény”, nemcsak egy szép rajz a végső cél, az igazi eredmény egyéniségünk, kreativitásunk fejlesztése, önbizalmunk megerősítése, a siker láttán elért magabiztosság és problémamegoldó képességünk eredményessége lesz, amely további életünk bármely területére pozitív kihatással van.